A Kistarcsai Kiegészítő Toloncház 1944. november 7-i kiürítését követően rövid ideig üresen álltak az épületek, azonban 1945. február 5-én Kádár János, Budapest akkori rendőrfőkapitány-helyettese kérte Erdei Ferenc belügyminisztertől a II. számú Toloncház újraindítását az elfogott nyilas őrizetesek összegyűjtése céljából. A kistarcsai rendőrparancsnokság március 23-án kezdte el a háborús bűnösként nyilvántartott személyek elővezetését. A tábor működésének ezen rövidebb periódusa 1946. október végéig tartott.
Az utóbbi időszakban több, helytörténeti szempontból értékes dokumentumot sikerült beszereznünk, amelyek közül most egy 1946 nyarán írt levelezőlap tartalmát mutatjuk be.
Czeglédy Jenő (Kistarcsa, Pest vármegye, internálótábor, B épület 35. szoba)
Címzett: Czeglédy Mihályné úrasszonynak Fehértóy Dániel úrnál
Nagybánháza – puszta (utolsó posta: Nyírábrány, Szabolcs vármegye)
Feladás dátuma: 1946. augusztus 16. (kistarcsai posta)
„Kistarcsa, 1946. augusztus 13. kedd 52.
Drága jó Édesanyám! Nagy örömöm volt, hogy Irénke f. hó 1-i lapját, Édesanyám és Róza néni közös levelét, Katókám 6-i sorait rendben megkaptam. Végtelenül örülök, hogy a rengeteg baj és gond ellenére mindannyian jól vannak. Sajnálom módfelett, hogy ebben a nehéz, dolgos napokban nem lehetek segítségre s ahelyett, hogy dolgoznék, tétlenségre kárhoztatok. – Szombaton, váratlanul Pestről idehoztak bennünket. Nagyon fájlaltam, hogy távozásomról kedves Öcsémet nem értesíthettem, s vasárnap hiába kerestek a régi helyemen s hiába vitték ki oda a csomagot. Hál’ Istennek tegnap a csomagot szerencsésen megkaptam, örvendetes volt, hogy a főtt étel ebben a nagy hőségben nem romlott el, teljesen élvezhető volt. Itt köszönöm meg drága nénikém gondoskodását is, a kis cipót, a vajat és a többi nagyszerű dolgot. Pompás, ízletes, diétás lecsót kaptam, burgonyával. Hálás vagyok nagyon Béláéknak, hogy annyit fáradnak s most ismét távol vagyok Pesttől s ismét sokat kell fáradniuk, bár én nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy csak akkor jöjjön valaki, ha erre lesz ideje. Reméljük, hogy már nem tart soká ez az állapot, bár – gondolom – még eltelik egy kis idő, amíg viszontláthatjuk egymást. Az emberek ígéretében hinni nem lehet. A jó Isten kegyelme fog majd segíteni. – Megnyugtatom drága jó szüleimet, hogy jól vagyok, nincsen semmire sem szükségem, ami kell azt mind megkaptam. Fehér kenyér, finom sütemény, cukor, luxusétel szerűek kivételével mindent kaphatunk. Minden alkalommal kevés dohányt, cigarettát is. Itt nem koboznak el semmit, ellenben a tiltott dolgokat a csomagátvételnél visszaadják. A környezet sokkal barátságosabb, mint Pesten, az udvaron is levegőzhetünk bőségesen, nem kell mindig a szobát őrizni. – Drága jó Édesanyám! Nincs nap, hogy ne gondolnék a tanyára, ott élő szeretteimre, Katókára, akivel bizony már nagyon szeretném kibeszélgetni magam, s a határt bejárva rajzolgatni, festegetni. Nagy volt örömöm, midőn Róza néni felgyógyulását megírta. Adjon a jó Isten mindnyájuknak erőt, egészséget, Édesapámnak is kitartást, rendes üdítő pihenést, hogy mindannyian boldogan lássuk egymást viszont s még nagyon sokáig élhessünk egymás társaságában. – A szép nyárnak lassan vége van. Errefelé nagy a hőség, egész nap fürdőnadrágban „hűsölünk”, sokat gondolok a tanyára, az ottani szellős teraszra, hol munka után milyen „édes volt a pihenés”. Nagyon köszönöm a leveleket, a csomagokat, az ügyemmel szembeni gondoskodást. Isten áldása kísérje mindnyájukat, sok csókkal szerető hűséges fiuk, Jenő. Irénkét kérem vigyázva írjon. Nem értem!”
Feldolgozta és szerkesztette:
Ruzsa Bence
