Közvetlenül a századforduló után történt, amikor a hölgyek és dámák hosszú, földig érő ruhákban jártak és a kivillanó bokák látványa a férfiszemek részére még el volt rejtve.
Kistarcsa leggazdagabb embere az öreg Hideg volt, sok földdel, jószággal felnőtt családos gyerekeivel. Róla szól ez a történet.
Településünk a századfordulón, nevéhez híven, kicsi volt, kevés ember lakta, és azok is általában gazdálkodtak, a maguk módján szerényen éltek. Úgy emlékeztek a régiek, hogy, amikor a falu legnagyobb kocsmájában megjelent a nagygazda, az öreg Hideg, mindenki őt figyelte. Ez tetszett neki, és rá is játszott a népszerűségre. Hogy nyomatékot adjon gazdagságának – miután bort vagy sört rendelt társasága és a maga részére – a pipájára bankóval gyújtott rá. Ez annyit jelent, mintha ma valaki ezer forintos papírpénzzel gyújtana rá a nehezen meggyulladó pipára.
Történt pedig, hogy amikor már több házasságon túl volt, és családos felnőtt gyerekei is az ő gazdagságát gyarapították, nagyot gondolt, és újsághirdetés útján akart újraházasodni.
A falu főutcáján egy szép nyári délelőtt megjelent egy négylovas hintó, nagy feltűnést keltve a libériás inassal, kocsissal, egy csinos fiatal hölggyel és egy korosabb puccos dámával, aki úgymond a leendő menyasszonyt kísérte háztűznézőbe. A fél falu összeszaladt, csodálták a jövevényeket.
A gazda fogadta a vendégeket, felsorakoztatta gyerekeit, megmutatta a gazdaságot, hosszasan elbeszélgettek. Közben az inas és a kocsis nagy ruháskosarat cipelt be az első szobába, ahol a vendégek majd átöltöznek, lepihennek. A gazdaság megtekintése, a család bemutatása után a gazda nagy ebédet adott. El akarta ámítani a számára túlságosan fiatal és nagyon csinos kisasszonyt, a kísérőjével együtt.
Az ebéd nagyon jól sikerült, a sok nehéz étel, a finom borok, likőrök megtették hatásukat. A kísérő hölgy a beszélgetés során mindenre kitért, a legapróbb részletekig tárgyalva a kézfogót és annak körülményeit, hogy az esküvő mikor lesz megkötve és úgymond az új pár hol, és hogy fog tovább élni.
Az ebéd hosszú volt. A vendégek és a gazda egy kis pihenésre vágytak. A család tagjai közül ki a konyhába, ki a gazdaságba ment, hogy mindenki végezze a saját dolgát.
A leendő pár pedig az első szobába vonult el lepihenni. A háziak hallottak ugyan hangokat, melyek nem épp a pihenést juttatták eszükbe, de „most incselkedik a gazda a leendő feleségével”, susmutolással elintézték a dolgot. Volt ott szuszogás, némi kis dulakodásnak ható zörejek, de hát ki gondol ilyenkor rosszra.
Egy kis idő elteltével az ifjú hölgy kijött a szobából, mutatóujját sokat mondóan a szájára tette, pisszentett és a család ott levő tagjaival bizalmasan közölte; a gazda egy kicsit elfáradt, ezért meghagyta, ne zavarják. Csak hagyják békességben, amíg jóízűen szundikál.
Egy idő után feltűnt a családnak a hosszú pihenés. Már rég kialhatta volna magát a gazda, de csak nem jön elő. Bár szigorúan meghagyta, hogy ne zavarják, és rabiátus, hirtelenharagú ember lévén, félt tőle mindenki. Mivel azonban a szobából gyanús hangok hallatszottak, úgy döntöttek, benyitnak, megnézik mi történt a vele.
A látvány meglepte őket: a gazda keze lába megkötözve, keményen az ágyhoz, szájába zsebkendőt tömtek és törülközővel lekötötték a száját, úgy, hogy szegény már majd’ megfulladt. Mikor megszabadították őt kötelékeitől, csak akkor látták milyen siralmas állapotba került. A guta majd meg ütötte őt mérgében, hogy rászedték.
Az pedig úgy történt, hogy amikor kellően elkábulva, a csinos ifjú hölggyel kettesben szeretett volna maradni az első szobában, a hölgy nagyon kedves, előzékeny volt, s arra kérte, hogy forduljon el, mert át szeretne öltözni. A ruhás láda kinyitása után vette észre a gazda, hogy már nem ketten vannak a szobában. A férfi, rejtekhelyéről előbújva, az ifjú hölgy segítségével leteperte őt, majd megkötözték, ártalmatlanná tették és a szeme láttára, az általa elmondottak alapján, a rejtekhelyen lévő aranyat, ékszert, készpénzt, értékesebb ruhaneműt bepakolták a nagy ruhásládába. Kis idő elteltével az ifjú hölgy a férfit az ablakon keresztül kiszöktette, ő maga pedig a ruhásládával, együtt a társaságában levő idősebb hölggyel, elegánsan kivonult, a hintóba szálltak és a falusiak ámulása kíséretében távoztak. Az öreg Hideg, amikor kötelékeitől megszabadították, rohant ki az utcára és a hintó után akart eredni. Nagy mérgében kikiabálta, hogyan tették őt csúffá, vén öreg fejjel, de a hintó ekkorra már több órája elhajtott, a poros úton a nyoma sem volt látható.
A történetet pedig azért hallottam többször is, mert a családban okulásként mesélték; az egykor gazdagságával kérkedő ember szegénységben élte le további éveit, gyerekei részére pedig semmi örökséget nem hagyott.
Könyvészeti adat:
Rapai István (1998): Az öreg Hideg története. In: Kereszti Ferenc (szerk.): Kistarcsai Kalendárium 1998. Kistarcsai Kulturális Egyesület, Kistarcsa, 176–177.
