Ruzsa Bence (2021): A Kistarcsai Kórház létrejötte*
Amint azt már a KIKE Hírverés című tájékoztató lapjának őszi számában is olvashatták, a közelmúltban egyesületünk gyűjteménye egy újabb értékkel gazdagodott: egy bronz emlékplakettel, amelyet a mai Pest Megyei Flór Ferenc Kórház 1979-es átadásakor adományoztak. Ennek az örömteli hírnek a kapcsán szeretnénk a településünk jellegzetes épületkomplexumaként ismert kórház létrejöttének történetét röviden bemutatni – szokásainkhoz híven levéltári anyagok és a napi sajtó, illetve a kórház 25 éves fennállása alkalmából kiadott emlékkönyv felhasználásával.
A kórház megépítésére dr. Mondok Pál, a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának (röviden: VB) elnöke tett javaslatot 1969. november 3-án kelt beadványában. Ebben az új, 1000 férőhelyes kórház létrehozásának legfőbb indokaként azt jelölte meg, hogy a megyei kórház szerepét akkor betöltő 620 ágyas budapesti Semmelweis Kórház (1952 előtt Szent Rókus Kórház) építményében és kialakításában is elavult, nem felelt meg a kor egészségügyi infrastrukturális követelményeinek. A korszerűtlen épületek mellett jelentős gondot jelentett az országos átlaghoz viszonyított, 10 ezer főre jutó alacsony ágyszám. A VB Egészségügyi Osztály adatai szerint a megye összes ágyszáma 1970-ben 2531 volt, amely a fővárosi 2000 férőhellyel együtt is csak 52% volt (az országos átlag 82%) – ezt az arányt pedig tovább rontotta a megye lakosságszámának emelkedése. A megye célkitűzése rövidtávon a probléma mérséklésére tudott csak összpontosulni: 3800 új kórházi ágy létesítése, ebből 1080 a tervek szerint Kistarcsán (lásd: a VB 1970. június 23-i ülésének jegyzőkönyve).
Tanulmányok készítése nyomán hamar elvetették a kórház rekonstrukcióját, illetve a Budapesten belüli telepítését, mindinkább az agglomerációban kerestek új telepítési helyet. Több nagyobb település is szóba került (köztük Budaörs és Gödöllő is), de végül Kistarcsára esett a választás, ahogy már az 1969-es tervezet is fogalmazott: „a Kistarcsa község Pest felőli határa és a VILÉRT (sic!) telep közötti területet” jelölték ki az új megyei kórház helyszínéül.
Az előzetes beruházási tervezést az Általános Épülettervező Vállalat készítette el. További előnyt jelentett a HÉV és a kelet-nyugati metróvonallal való összekötöttség, illetve a közút becsatlakoztatásának és új autóbuszjárat beindításának lehetősége is. Az építkezést a járulékos közmű-kiépítéssel együtt 412 millió forint bekerülési költségre irányozták elő, az engedélyeztetési eljárások mellett a kivitelezési szerződésre alkalmas tervdokumentációt legkésőbb 1971 második felére kívánták összeállítani. A tervek szerint a kórház a régió 130 ezer lakosának biztosította az egészségügyi ellátást. A beadványt a Végrehajtó Bizottság 1969. november 11-i ülésén bizonyos módosításokkal elfogadta.
Az új megyei kórház építése már a III. ötéves terv időszakára (1966–1970) vonatkozó megyei komplex fejlesztési tervben is szerepelt. A Pest Megyei Tanács 1/1971. határozatában a IV. ötéves terv (1971–1975) keretében 179 millió forintos előirányzatot fogadott el, ezzel engedélyezve a munkálatok megkezdését a maga részéről. Az erre az időszakra vonatkozó területfejlesztési tervében a kórházépítést jelölte meg legfontosabb egészségügyi fejlesztésként, és leszögezte, hogy a munkálatoknak 1971-ben el kell kezdődniük.
Habár a Magyarország című társadalmi hetilap 1971. május 13-i száma úgy fogalmazott „Rókus helyett” című egész oldalas cikkében, hogy „Ez idén utoljára kaszálják a Kistarcsának Budapest felé eső utolsó házsora és a már csaknem a főváros határán fekvő Villért-raktártelep között elterülő lucernást”, azonban a kivitelezés még váratott magára. Egyelőre nem ismertek a pontos okok, de a Tanács Gazdasági Osztálya 1971-ben (feltételezhetően financiális okok miatt) úgy határozott, hogy a kórház előkészítési munkálatait szüneteltetni kell, a VB pedig úgy döntött, hogy ez idő alatt Cegléden és Vácott egy-egy 174 ágyas „pavilont” épít (amelyek 1973-ra el is készültek).
A megye egészségügyének szervezési problémái folyamatosan napirenden voltak. A VB 1973. október 23-i ülésén ismertetett megyei tanácselnöki jelentés szerint a „kórházi ellátás megjavítása érdekében elkerülhetetlen az új kórház mielőbbi megépítése, amelynek a fekvőbeteg ellátás feladatain kívül – a Semmelweis Kórházzal együtt – egyéb, központi egészségügyi funkciókat is el kell látni.”
1974-ben a kivitelezés elől ismételten elhárult minden akadály. Az immáron csak 580 főre tervezett kórház (pontosan nem ismert, mikor módosult az eredeti elképzelés az ágyszámok tekintetében) beruházási programját a VB jóváhagyta.
Az MSZMP Pest Megyei pártbizottságának 1975. január 17-i ülésén tárgyalta Pest megye 1975-re vonatkozó gazdaságpolitikai feladatainak tervezetét. Ebben többek között lefektették azt a rendezőelvet, amelynek értelmében az egyes beruházásokkal szemben rangsorolást és bizonyos fajta prioritásokat kell támasztani – ennek tekintetében pedig az új kórház mindenképpen előnyt élvez. Az év tavaszán elkezdődtek a területrendezési munkálatok.
1976. január 6-i VB-ülésén napirendjén volt a megyei pártbizottság 1976. évi gazdaságpolitikai cselekvési programja, amely javasolta, hogy a pártbizottság „szervei közvetlenül is segítsék és ellenőrizzék az országos és megyei kiemelt beruházások program szerinti befejezését”, ezek között említve a kistarcsai kórház építését, mint jelentős prioritású beruházást. A megyei pártbizottság 1975. május 23-án megtartott ülésen már elhangzott, hogy a pártbizottság együttműködésre kéri fel az építési és felszerelési munkákban érdekelt vállalatokat, amelynek aláírására november 5-ét jelölték ki. Ez pár hónapos halasztással meg is történt. 1976. április 23-án a Pest Megyei Bizottság székházában ünnepélyes keretek között írták alá központi és a megyei pártapparátus képviselői 13 vállalat vezetőivel a kórház építésére megalkotott „szocialista szerződést”. Az adminisztratív szervek képviselői: Cservenka Ferencné (megyei pártbizottság első titkára), Mondok Pál (megyei tanács elnöke), Árpást Zoltán (KISZ megyei bizottság első titkára), Fehér Béla (gödöllői járási pártbizottság első titkára), Fodor László (a Szakszervezetek Megyei Tanácsa titkára), Szabó Sándor (az Építő-, Fa- és Építőanyagipari dolgozók Szakszervezetének megyei titkára). Az együttműködési megállapodáshoz csatlakozó vállalatok:
- a Pest megyei Beruházási Vállalat,
- az Általános Épülettervező Vállalat,
- a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (PÁÉV),
- a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat (KKMV),
- az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat,
- a Csőszerelőipari Vállalat,
- az Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalat,
- a Fémmunkás Vállalat,
- a Gép- és Felvonószerelő Vállalat,
- a Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalat,
- az Országos Szakipari Vállalat,
- a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat,
- és a Villanyszerelőipari Vállalat.
A vállaltok vezetői a szerződés aláírásával vállalták, hogy a kórház 1978 őszére felépül, így azt 1978. december 1-én átadhatják. A VB 1977. február 4-i ülésén ismertetett, az 1976. évi gazdaságpolitikai cselekvési program végrehajtásáról szóló jelentésben a kivitelezés folyamatáról így nyilatkoztak: „a Kistarcsai Kórház építése a szocialista szerződésben vállalt gyorsításnak megfelelően, jó ütemben halad. Az építést a megye dolgozói széleskörű társadalmi munkával segítik.” Ezen az ülésen a PÁÉV-et képviselő Barna Márton úgy nyilatkozott, hogy „a Kistarcsai Kórház határidő előtt, 1978. december 31-ig (sic!) készül el. Nagyon sok társadalmi munkával járultak hozzá eddig a megyei vállalatok, különböző szakmunkásokkal. Továbbra is kérem a járásivárosi pártbizottságok, vállalatok, üzemek vezetőit, szocialista brigádokat, hogy biztosítsanak munkaerőt a határidőre történő átadás érdekében.” Annyiban pontosítani szükséges ezt a kijelentést, hogy habár a kivitelezési munkálatok elkészültek (el kellett készülniük) december elejére, a műszaki átadás a tervek szerint még további egy hónapot vett volna igénybe. Ugyanakkor a szakhatósági vizsgálatok során az épület nyílászárói kapcsán felmerültek munkavédelmi és biztonsági problémák, amelyek a teljes, 740 millió forintos költséget (ebből 620 millió forint volt a kórház építése, további 120 millió forintból pedig 210 lakás épült fel az orvosok, ápolók, illetve a műszaki személyzet számára) további 15 millió forinttal megnövelték – ezzel együtt pedig nőtt az átadási folyamat ideje is. (Érdekesség, hogy a hibáról beszámoló, a Népszabadság 1978. december 16-i számában megjelent cikket a megyei pártbizottság ülésén úgy minősítették, hogy „nem jóindulatú”, illetve „nem fedi a valóságot”.)
Megemlítendő még, hogy az építkezés gyorsaságának elősegítése érdekében a szakszervezetek és a KISZ szervezetei ún. „társadalmimunka-akciókat” szerveztek, amelyek keretében kétezer órát dolgoztak megyei munkásőrök és tűzoltók, illetve KISZ-tagok is, de alkalmaztak rabokat is az építkezésnél. A kórház vérellátó központjának fűtésszerelési feladatait szakoktatói felügyelet mellett szakmunkás tanulók végezték. Az építkezés általános vezetését a PÁÉV végezte, amely az 1976. évi munkaverseny kapcsán tett felajánlásával vállalta (sikeresen), hogy hogy 1977. november 7-re valamennyi épületrész szerkezetét elkészíti.
A nagyobb pártlapok folyamatosan tudósítottak a hivatalos átadó pillanatáig. 1979 januárjában már arról írtak, hogy a műszaki átadás hamarosan lezárul, illetve február elején megkezdték a kórház berendezését. Ekkorra fejeződött be a kórház gázellátását biztosító csőhálózat és a kiszolgáló létesítmények telepítése is. Megjelentek az álláshirdetések is az országos terjesztésű napilapokban, amelyek a legváltozatosabb munkakörök betöltésére kerestek érdeklődőket, a Főtaxi pedig közölte, hogy taxiállomást kíván létesíteni a kórház előtt. Végül 1979. március 30-án avatták fel ünnepélyes keretek között a Fodor László által tervezett épületkomplexumot.
Az ünnepség keretében kitüntetéseket is átadtak: Molnár János, a PÁÉV igazgatója a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, a PÁÉV „Vörös Október Szocialista Brigádja” pedig „Pest megyéért” emlékérmet kapott. Feltételezhetően ebből az alkalomból adták át a már említett bronz emlékplaketteket is, melyen az alábbi felirat olvasható: „KISTARCSAI KÓRHÁZ ÉPÍTÉSÉÉRT – PEST MEGYE 1979”.
Az átadást követően az épület technikai felszerelése még közel egy évig elhúzódott, 1980. február 1-ig az alábbi osztályokat tudták fokozatosan elindítani: 1. sz. Belgyógyászati, Sebészeti, Fül-orr-gégészeti, Szülészeti-nőgyógyászati, Reumatológiai, Urológiai, Csecsemő- és Gyermek, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás, Szemészeti. Az első beteget az avatás után néhány nappal, április 5-én fogadták. Ebben a hónapban folyt a szakdolgozók felvétele, illetve a Semmelweis Kórház ötven dolgozójának átvétele. Az első időkben nehezítő körülmény volt a kórház megközelíthetősége tömegközlekedéssel. Ezt a BKV-val való egyeztetés után két tényező segítette: egyrészt a kórház közelségében a gödöllői HÉV vonalán aluljáróval kiegészített új állomást létesítettek 1982. március 29-től Kerepestarcsa kórház néven, 1979. július 1-től a 176-os gyorsjáratú (majd pedig 1991. szeptember 1-től a meghosszabbított útvonalú 92-es) autóbuszvonal biztosította a megközelíthetőséget.
A kivitelezők az első épületszárny átadását követően hozzákezdtek a második, 328 férőhelyes épületrész építési munkálatainak. Ennek anyagi fedezetét az Országos Tervhivatal és az Egészségügyi Minisztérium közösen hozta létre. A megyei tanács 1981. évi fejlesztési tervében szerepeltette az új szárny megépítését – elvárásaik szerint még az év végéig. A kórház 2000 köbméteres új víztározója augusztus 20-ra készült el. Végső soron a második épületben 1982. február 15. és 1983. május 3. között fokozatosan nyitották meg az újabb osztályokat.
* Könyvészeti adat:
Ruzsa Bence (2021): A Kistarcsai Kórház létrejötte. In: Kereszti Ferenc (szerk.): Kistarcsai Kalendárium 2021. Kistarcsai Kulturális Egyesület, Kistarcsa, 103–107.
