Jelen munkával – amely legfőképpen korabeli források idézésével követi végig a régió eseményeit – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának 170. évfordulójáról kívánunk megemlékezni, felsorolva azokat a név szerint ismert kistarcsai honvédeket, akik bátorságukról tanúbizonyságot téve, a szabadságharc ügye mellett kiállva hősiesen harcoltak.
A nemzetőrség felállításának igényét már a 12 pont is tartalmazta („5. Nemzeti őrsereg.”). A március 22-én az országgyűlés által elfogadott 1848. évi XXII. törvénycikk értelmében vagyoni cenzus alapján minden 20 és 50 év közötti férfi kötelezve volt a nemzetőri szolgálatra. „Pest vármegye Közbátorságra Ügyelő Választmánya” március 24-én tartott ülésén kelt határozatában minden járásba öt fős bizottság kiküldetését írta elő, melyeknek feladata a nemzetőri szolgálatra alkalmas férfiak (a törvény rendelkezésével szemben már 17 éves kortól) összeírása lesz. A községeket utasították, hogy saját képviselőik közül három fővel egészítsék ki a bizottságokat, munkájukat ezáltal segítve.
Június 21-én Ách Károly gödöllői szolgabíró bemutatta a Pest-Pilis-Solt vármegyei választmány közgyűlésén Csornád, Mogyoród, Csíktarcsa (Nagytarcsa), Kistarcsa, Cinkota, Csömör és Rákoskeresztúr helységek nemzetőrségének és esküdtszéki képességgel bíró polgárainak összeírását. Július 1-jén a vármegye választmánya intézkedett arról, hogy illetékességi területéről összesen 4000 fő nemzetőrt biztosítson az időközben kirobbant szerb ellenállás visszaveréséhez. Az így létrehozott részleg a Dél-bácskai Verbász térségében állomásozott, és Szenttamás ostromakor nyújtott tartalékot, de az ütközetben nem vett részt.
Kossuth Lajos július 11-i híres beszédében, melyet az országgyűlés előtt tartott, felterjesztette egy kétszázezer fős honvédség megszervezését és felfegyverzését, melyhez összesen 42 millió forint volt szükséges. A szeptember 16-án kelt rendelet nyomán minden községnek két fő újoncot kellett biztosítani 127 lakos után. Kistarcsán a Pest megyei számvevői hivatal szerint a lakosság ebben az időben 425 fő volt, ám csak négy fő honvédet biztosított a megalakuló haderőhöz. A történeti forrásokból szerencsére ismerjük nevüket, illetve azt is, hogy mindannyian hazatértek a szabadságharc leverését követően.
A honvédek névsora:
- Balczó István – székálló legény (mészárossegéd), eredetileg 1845-ben vonult be a császári hadseregbe, közlegényként 1848. június l-től 1849. szeptember 15-ig már a magyar csapatok tagja
- Burillák Mihály (született: 1828. október 27.) – kondásbojtár, közlegényként 1848 őszétől (pontos időpont egyelőre nem ismert) 1849 júliusáig
- Fitos Sándor – kispap (papi hivatásra készülő növendék), tizedesként szolgált 1848. október 20-tól 1849. április 12-ig, örökös obsittal szerelt le
- Scheda Ferenc – szabó, közlegényként 1848 szeptemberétől 1849. szeptember 2-ig
Galgóczy Károly „Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája” című munkája szerint november 28-án a vármegye közgyűlése jóváhagyta a korábbi nyolc helyett hét őrnagyi kerület létrehozását. Kistarcsa (ekkor még Kis-Tarcsa) a IV. kerületbe tartozott, amelyben az összeírt nemzetőrök száma 6133 volt – ebből 44 kistarcsai.
A gödöllői kistérség az 1849-es tavaszi hadjárat eseményeiben volt döntően érintett hadszíntér. Ennek első, jelentős eseménye az április 6-i isaszegi csata volt. Görgey Artúr számára nem volt kielégítő a győzelem, ezért megparancsolta Klapka György I. hadtestének, hogy 1849. április 7-én reggel 5 órakor, mint balszárny, Isaszegről Kerepesre, a Dipold dandár Pécelről ugyancsak Kerepesre vonuljon. A Gáspár András vezette VII. hadtest egyik részének Gödöllőről Windischgrätz seregét kellett üldöznie, amelynek utóvédjét Kerepes és Cinkota között utol is érte, de néhány ágyúlövésen kívül jelentősebb harc nem alakult ki. A magyar hadtestek előre nyomulása azonban erőteljes késésben volt, mivel az előző napi csata után lőszerkészletük hiányos volt. Végül 11 órára érkeztek Gödöllőre, az osztrákok azonban már korábban elhagyták a várost. Az hadtestek letáboroztak Gödöllőnél, Klapka I. hadteste pedig Kerepes környékén állomásozott, egy dandára Cinkotáig követte az elvonuló osztrákokat.
Ugyanerre a napra Görgey megbeszélést hívott össze Gödöllőn, melyen az alábbi tervet ismertette: „A VII. hadtest (Gáspár) Fót-Dunakeszi terét megszállja s Pest és Vác között az összeköttetést megszakítja. A II. hadtest (Aulich) a kerepesi országutat, a Rákospatak völgyét (Rákoskeresztúr-Isaszeg) és a Szolnokra vezető vasúti vonalat szállja meg. A VII. és II. hadtest; Pest felé tüntet és az ellenséget megtéveszti. Mialatt ez történik, az I. és III. hadtest (Klapka és Damjanich) Vácra nyomul, és elfoglalja azt. Vác elfoglalása után a VII. hadtest két hadosztálya (Pöltenberg és Kossuth) Vácnál csatlakozik a hadsereg zöméhez, egy hadosztálya pedig (Kmethy) Dunakeszinél marad és az lesz a feladata, hogy a hadseregnek Pest alól való elvonulását leplezze. Ezalatt a hadsereg (I., III. és VII. hadtest) Vácról Rétság-Nagyoroszi-Ipolyságon át Lévára vonul. Amint a hadsereg Vácot elhagyta, egyedül a II. hadtestre hárul az a feladat, hogy Pest előtt tüntessen, mert az egyelőre Dunakeszinél hagyott hadosztály (Kmethy) is a hadsereg zöme után Vácra vonul és elfoglalja a Duna szorosát. A hadsereg (I., III. és VII. hadtest) Lévánál kel át a Garam-folyón és az ostrom alatt álló Komárom felmentésére Nagysallón át hajtja végre a támadó hadműveletet.” – írta Rubint Dezső altábornagy (1920-1924 között a Hadilevéltár igazgatója) 1925-ben publikált „A Váci ütközet 1849 április 10.” című történeti leiratában (Hadtörténelmi Közlemények című folyóirat).
Vázlat a magyar és az osztrák csapatok helyzetéről 1849. április 9. estéjén (Rubint Dezső: A Váci ütközet 1849 április 10. – Hadtörténelmi Közlemények, 1925)
A megbeszélés körülményeiről (lásd: Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben): „Először a tábornokok lovagolnak be a kastély elé, még délelőtt. A parkban mindenütt, egészen a palota küszöbéig lassan kihamvadó osztrák tábori tűzhelyek szegélyezik az útjukat, itt-ott egy-egy bográcsban még meleg a vadaskert leölt őzeiből és szarvasaiból főzött pecsenye, a kastély környékét pedig csodás, nehéz illat lengi be, a gazdag télikert feltüzelt öreg narancsfáinak sajátos édes szaga. Néhány óra múlva pedig Kossuth is megérkezik, valóságos diadalmenetet téve a honvédcsapatok közt.”.
Kossuth így írt április 7-én esti tudósításában az eddig elért sikerekről: „A dicsőség napjait éljük! mellyeknek nemes hazafivérrel vásárolt babérjaiból e nemzet szabadsága fog felvirágozni. A nemzet hajoljon meg a határtalan hála áldásaival hadvezéreink s hadseregünk előtt. Aki ismeri e vidéket, a ki látja a borzasztó erősségeket, miket e tájra a természet megszaggatott szoros völgyekből, hegyekből és erdőkből alkotott, s mellé képzeli az osztrák zsarnokságnak a kevély Windischgrätz vezérlete alatt egyesült egész erejét, és meggondolja, hogy illy vidéken, s ennyi ellenség ellenében harmadnap alatt Jászberényből folytonosan csatázva idáig jutánk győzedelmesen, s dicsőséges seregeink szárnyai Jászberénytől harmadnap alatt a Dunáig kergették az elbizakodott ellenséget, s czirkáló huszárjaink most is a Duna körül járnak: annak, ha magyar, büszkén kell felemelni fejét, mert megélte e szolgasággal fenyegetett nemzet dicsőségének legszebb napjait.”
Gáspár András vezérőrnagy jelentése a hadsereg főparancsnokságának, amelyben nyugtázza az aznapi utasítás vételét, s tudatja a kiküldött különítmények elhelyezését:
„Gödöllő, 1849. április 7. este fél 9 órakor
Alulírott éppen most kapta a Kerepesen lévő Horváth alezredes úr révén a mai napiparancsot.
Miután Vác felé kiküldött és alulírott által vezetett üldöző vezénylet – mivel sehol nem talált ellenségre – ismét bevonult, így ezt először ismét össze kell állítani, és Szadára kiküldeni, azon megbízatással, hogy az előőrsöket azon oldal felől kiállítsa.
A Horváth alezredes parancsnoksága alatt kiküldött vezénylet 2 1/2 század lovassággal Kistarcsán áll előőrsön, valamint a 10. zászlóalj, az Ujházy-vadászok és 2 löveg Kerepesen.
Egyébiránt jelenleg is lovas és gyalog előőrsök vannak kiállítva Vác felé, s járőrök kiküldetése is megparancsoltatott.”
Görgey utasította Gáspár Andrást, hogy 1849. április 8-án a VII. hadtest vonuljon Fótra, ahonnan egy csapatosztályt kiküldött Dunakeszihez a váci vasútvonal zárolására. Damjanich III. hadteste ekkor Mogyoródnál, Klapka I. hadteste Kerepesnél, Aulich II. hadteste Isaszegnél állomásozott, az Asbóth hadosztály (2000 honvéddel) Gyömrőre és Monorra ért. Ezt követően a III. hadtest Mogyoródról Veresegyházra, a II. hadtest Isaszegről Kerepesen keresztül Cinkotára, az I. hadtest Kerepesről Csornádra vonult.
A váci ütközet előzményeinek helyi vonatkozásáról így írt Rubint: „Április 10-e a magyarok helyzetére döntő jelentőségű volt. E napon dőlt el, hogy Görgey hadműveleti terve kivihető-e vagy sem? A nap eseménye két részre osztható, mégpedig a Pesttel szemben való tüntetésre és a Vác ellen irányuló támadásra. (…) A magyar II. hadtest tüzérsége (öt üteg) az uralgó cinkotai halmokon a szőlőkben, az előnyomuló ellenséges lovasság ellen vonult fel, a hadtest zöme pedig Csömör és Kistarcsa között harcra fejlődött, majd 4 órakor délután a kerepesi magaslatokra vonult vissza. Erre az osztrák I. hadtest is a rákosmezei táborba húzódott vissza.”
A Gáspár által vezetett VII. hadtest április 10-én Fóton és Dunakeszin, Aulich II. hadteste Kerepesen és Cinkotán állt, és utasítást kapott, hogy vonuljon Pest felé, az Asbóth hadosztály pedig Vecsésen táborozzon le. Az említett négy magyar hadtest felvonulása Gödöllőről a Dunakeszi-Fót-Mogyoród-Kerepes-Isaszeg vonalon elterelő művelet volt, mellyel az ellenséget akarták megtéveszteni azzal a látszattal, hogy a főváros ellen irányuló támadást akarnak kivitelezni. Ha ténylegesen ezt tették volna, a teljes osztrák hadsereggel kellett volna szembenézniük. A fő cél azonban Komárom felmentése és a Kisalföld felszabadítása volt. A megtévesztés sikerült, Windischgrätz osztrák főparancsnok április 10-én még mindig úgy tudta, hogy a magyar hadsereg jelentős része Kerepesnél tartózkodik, és a főváros ellen készül.
Április 10-én Rákospalotánál a VII. magyar hadtest és a III. osztrák hadtest között kétórás tüzérségi párbaj zajlott le, miközben a III. magyar és a késve érkező I. magyar hadtest elfoglalta Vácot. A magyar honvédsereg április 19-i nagysallói fényes győzelme idején a Pest-Budába szorult ellenség még mindig úgy tudta, hogy a magyar hadsereg fő erői valahol a Cinkota–Kerepes körüli magaslatok mögött rejtőznek és a főváros bevételére készülnek.
Az 1849-es kistarcsai eseményeknek állít emléket az az emléktábla, amelynek első, a Hadtörténeti Múzeum általi kezdeményezését már 1929. május 25-én tárgyalta a kistarcsai képviselő-testület, és támogatta is a javaslatot, a tábla mégsem készült el. A kistarcsai Frontharcos Szövetség 1934. január 24-én küldött előterjesztése nyomán a képviselő-testület újra napirendre tűzte a tábla kérdését, melyet ismételten támogattak. A tábla megalkotása ezúttal gyakorlati fázisba léphetett, a kivitelezéshez pedig egy, az 1928-ban megszűnt Gép- és Vasútfelszerelési Gyár leszereléséből megmaradt márványtáblát használtak fel, melyet a község adományként kapott. A vésést egy helyi lakos, Zsámboky László vállalta, a táblára pedig az alábbi felirat került: „Az isaszegi csatához 1849. ápr. hó 10-én a II. honvéd hadtest, melyet Aulich Lajos táborparancsnok vezényelt, községünkben fejlődött fel a dicsőséges harchoz. Ezt az emléktáblát a trianoni megcsonkításunk 16. évében állította Kistarcsa község közönsége.” Az utolsó sort a szovjet megszállás után olvashatatlanná tették, 2011-es felújítását követően olvasható újra. A táblát a községháza (ma Civil-ház) falán helyezték el. A Hadtörténeti Múzeum már az első indítványozáskor jelezte, hogy a tábla tervezett szövege pontatlan, mivel az isaszegi csata időpontja (április 6.) megelőzi a II. magyar hadtest felfejlődésének idejét (április 10.). A történelmi hitelesség érdekében meg kell állapítani, hogy a II. hadtest Kistarcsa területén a váci csatához fejlődött fel.
